Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.

Élete

Rippl József tolnai sváb származású, római katolikus vallású, első generációs értelmiségi igazgató-tanító és Knezerich Paulina horvát ősökkel is rendelkező asszony fiaként született Kaposvárott, Rippl József néven. Családnevét, apját és két testvérét egy évvel később követve, 1889-ben változtatta Rippl-Rónaira. Művészi pályafutása kis kanyarral indult. A pécsi Arany Sas patikában és Kaposváron az Arany Oroszlán Gyógyszertárban volt patikussegéd, majd Budapesten gyógyszerész mesteroklevelet szerzett. Gyógyszerészi tevékenységéhez köthető, hogy élete végéig megmaradó sérülést szerzett, amikor kénsavval leöntötte bal kézfejét. 1882-ben Zichy Ödönnél házitanítóskodott, Szurdon és Kalksburgban élt, közben rajzórákat vett. 1884-től a müncheni Művészeti Akadémiára járt. 1887-ben Párizsba ment és Munkácsy Mihálynál tanult, később segédje lett. Festészetén eleinte meglátszott mestere hatása, akinek stílusát utánozta. Franciaországi tartózkodása alatt megismerkedett az új stílusirányzatokkal is. 1892-ben egy skót barátjával Neuillybe költözött. Miután hazatért, 1900-ban kiállítása volt Budapesten, majd 1902-ben Kaposváron, egy Fő utcai házban telepedett le. 1906-ban, a Könyves Kálmán reprodukciós cég gyűjteményes kiállításán 318 alkotásával mutatkozott be a hazai közönségnek.

Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is. Újra franciaországi látogatást tett, ahol az első világháború kitörésekor 1914-ben Párizsban mint ellenséges állam polgárát elfogták és internálták, 1915-ben tért haza Kaposvárra, az 1908. július 23-án megvásárolt[6] Róma-villába, ahol tovább alkotott. A festészeten kívül üvegablakok tervezésével és készítésével is foglalkozott. 1912-ben ő készítette az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát. Második neje Baudrion Lazarine volt, nevelt fia pedig dr. Martyn Róbert, aki később a Róma-villát is örökölte.

Munkássága

A posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyarországi képviselőjeként tartják számon. Festészetére gazdag színvilág, stilizáló vonalak és dekorativitás jellemző. Az 1900-as évek elején finom pasztell technikájú képeket festett. Művein bemutatja a kisváros életét, erre legjobb példa a Piacsek bácsit bemutató sorozat. Kialakított egy sajátos stílust, amit „kukoricásnak” nevezett, az olajfestéket vattaszerűen, foltonként hordta fel kartonpapírra. Ez a stílus leginkább a fauvizmushoz és a pointillizmushoz hasonlítható, benne tarka rikító színek is megjelentek. Késői korszakában drámai hatású íróportrékat, önarcképeket festett. Amikor a Róma-villában élt, a festéshez gyakran nem a műtermébe elvonulva látott hozzá, hanem a villa parkjában, családtagjainak, barátainak és állatainak körében.

Korához képest újító törekvéseinek elismertetésében jelentős szerepet játszott öccse, Ödön, aki vasutas létére remek műérzékkel rendelkezett, és amiben csak tudta, támogatta művész bátyját. Állomásfőnökként szűkös anyagi keretek között, viszont korlátlan utazási lehetőségei által népszerűsítette József műveit, és hozott létre egy igen nívós képzőművészeti gyűjteményt Kaposváron. Az általa rendezett kiállításon Rippl-Rónai művei olyan nagy nevek körében kerültek bemutatásra, mint például Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Vaszary János vagy Kernstok Károly.

Rippl-Rónai nevéhez mintegy tízezer mű köthető, azonban ezek egy része mára már megsemmisült, sok képe pedig Amerikában vagy ismeretlen helyen van. 2016 májusában egy erdélyi magángyűjteményből új alkotása került elő: egy Ady Endrét ábrázoló pasztellkép.

Forrás: Wikipédia