A mai Kaposvár területe ősidőktől lakott volt, kelták, rómaiak, avarok váltották egymást az évezredek alatt, s a 900 körül megjelenő honfoglaló magyarok apró szláv és germán településeket találtak ezen a tájon. A honfoglalást követően Koppány törzse telepedett le Somogyban.

A település neve - mely eredetileg a kapu szóból származik - először 1009-ben, Szent Istvánnak a pécsi püspökség határait kijelölő alapítólevelében jelent meg. IV. Béla a tatárjárást követően erős várakat építtetett, az ő uralkodása idején épült Kaposvár első vára is az 1200-as években. A mohácsi csata utáni évtizedekben a környéket is végigportyázták Szulejmán hadai. A törökök 1555 szeptemberében foglalták el a kaposi várat, s ezt 131 évig tartó török megszállás követte. Ez idő alatt Kaposvár - bár egy kisebb közigazgatási központ lett - inkább katonai bázisként működött. A keresztény hadak végül 1686-ban szabadították fel Kapos várát.

A hódoltság évei után, úgy tűnt, végre elindulhat a fejlődés. Felépült a templom, megalakult az elsőcéh. A 18. század eleje azonban fejlődés helyett szenvedést és csapásokat hozott a településre. A Habsburgok 1702-ben földig romboltatták a sok vihart megért kaposi várat. S ami megmaradt, az a Rákóczi-szabadságharc idején pusztult el. Az üszkös romokon azonban alig néhány évtizeddel később új mezőváros épült. A pusztulás után az Esterházy család nevéhez köthető a város újratelepítése, s gazdasági és közigazgatási szerepének erősödése. A város 1703-ban vásártartási jogot kapott, 1715-ben felépült az első népiskola, 1730-ra már 132 ház állt, s új templomot emeltek 1748-ban. 1750-ben véglegesen Kaposvár lett a megyeszékhely. Egyre több iparos és kereskedő települt a városba, a lakosság száma hat évtized alatt, 1780-ra megkétszereződött. Ám még ennél is nagyobb jelentőségű, hogy a 19. századtól már jelentős egészségügyi, kulturális és közművelődési intézményeket hoztak létre Kaposváron. Felépült a "kis gymnasium" (a jelenlegi Táncsics Mihály Gimnázium elődje), az Arany Oroszlán patika, a közkórház, az 1816-ban alapított vármegyei könyvtár olvasói közt pedig Berzsenyi Dániel nevét is ott találjuk. Az apró mezőváros elindult a polgárosodás felé. Kialakult a városközpont a vármegyeházával, a városháza épületével, a nagytemplommal, a Korona fogadóval és a Dorottya-házzal. Megalakult a Nemzeti Kaszinó, a Lótenyésztő társaság, s kőburkolatú utakon járhattak a Kaposvárra látogatók. 1835-ben megválasztották Kaposvár első díszpolgárát, Széchenyi István grófot. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ugyan lelassította, de nem állíthatta meg a fejlődést. Megnyílt a postahivatal, megalakult az ország első szappangyára. Egy osztrák származású sörfőzőmester, Donner János jóvoltából pedig elkezdődött az új városrész - a mai Donner - építése a Kapos folyó déli partján. 

Történetének egyik legvirágzóbb korszakát kétségtelenül a kiegyezés után élte Kaposvár. Ez legfőképp a vasútépítésnek köszönhető: addig csupán a megye szélső területein haladtak vasútvonalak, 1872-ben végre Kaposvárra is bepöfögött az első mozdony. Ezzel megnyíltak a lehetőségek a kereskedők és iparosok, a város gazdasági életének fejlődése előtt. 1873-ban Kaposvár elnyerte a rendezett tanácsú város címet. Az 1890-es években az infrastruktúra fejlődése új lendületet adott a város fejlődésének (távírda, tizenegy nagy iparvállalat, cukorgyár, MIR Malom gabona feldolgozó). A rohamos gazdasági fejlődéssel igyekeztek lépést tartani a kulturális élet képviselői is. ( érettségi vizsga tartására is jogosult főgimnázium, zárda, leánynevelő iskola, iparostanonc-intézet, felsőkereskedelmi iskola, kisdedóvó,  a megye első napilapja, a Somogyi Hírlap, kőszínház, mozi).A művészeti élet pezsgését jelzi, hogy olyan jeles művészek telepednek le, vagy keresték fel a várost, mint Rippl-Rónai József, Ady Endre, Fekete István vagy Bernáth Aurél.

A századelő békés, fejlődést hozó éveinek az I. világháború vetett véget. Trianon Kaposvár számára is gazdasági válságot hoztak, melyből csak a század 30-as éveiben sikerült kilábalni.

Lassan talpra állt a város. Bár a vasúti közlekedés szerepe csökkent, ezt ellensúlyozta, hogy elindult az autóbusz közlekedés, 1929-ben pedig Taszáron megépült a repülőtér. Kaposvár ipari városból egyre inkább kereskedői-tisztviselői kisváros lett, s ezt mind jobban tükrözte a városkép alakulása is. Már nem egyszerűen virágos, hanem tiszta, rendezett, és kellemes polgári hangulatot árasztó városka lett, éttermekkel, kávézókkal, pezsgő kulturális élettel. Adorján Józsefnek, Csik Ferencnek, és számos olimpikonnak köszönhetően pedig a város sportéletét is megismerte a világ. 

A boldog békeéveket egyre jobban beárnyékolta az országos politika, majd Kaposvárt is elérte a világháború szele. A városban hamar megindulhatott az élet, hisz a háború szerencsére jelentős pusztításokat nem okozott. A mindig egy kicsit "rebellisnek" tartott Kaposvár ezúttal is az újrakezdés politikai folyamatainak élére állt. A kommunista hatalomátvétel után befejeződtek az államosítások, és elkezdődött az "új típusú" ipar fejlesztése, a szocialista iparosítás. Ennek eredménye lett például a textilművek, ruhagyár, húskombinát, villamossági gyár. A kisipar viszont eltűnt. 1956-ban a kaposvári lakosság az elsők között csatlakozott a forradalomhoz, ám november 4.-én a város utcáin is végigdübörögtek a szovjet tankok: a forradalom bukásának és az azt követő megtorlásnak számos kaposvári esett áldozatul. Köztük a város szülötte, Nagy Imre, a forradalom mártír miniszterelnöke.

A megyeszékhely nehezen ocsúdott fel a kudarc után. A következő évtizedben megindult az ipar fejlődése, elkezdődött a tömeges lakásépítés. 1970-től új, panelházakból álló lakótelepek épülnek sorra. Kitolódott a város közigazgatási határa is: 1950-ben Kaposszentjakabot, 1970-ben Kaposfüredet és Toponárt, 1973-ban Töröcskét csatolták Kaposvárhoz. 1971-ben felsőfokú központ szerepkörrel rendelkező város lett, főiskolai rangot kapott a tanítóképző intézet és a mezőgazdasági technikum. A tudomány és kultúra területén olyan nevek tették országosan, sőt a határokon túl is ismertté Kaposvárt, mint a Somogy Megyei Levéltár, a Csiky Gergely Színház, a Vikár Béla Kórus, a Somogy Táncegyüttes vagy a Berzsenyi Társaság. 

Kaposvár ma egyetemével, sokrétű oktatási rendszerével, diákok ezreivel igazi iskolaváros. Gondozott köztereivel, utcáival, színpompás virágágyásaival a virágok városa.
Csobogó kútjaival a szökőkutak városa.
Pezsgő kulturális életével, gazdag művészeti programjaival a fesztiválok városa vagy éppen a "festők városa".
Csodálatosan újjászületett, a századelő békés érzetét keltő, kissé mediterrán hangulatú belvárosával, igazi európai várossá vált a somogyi megyeszékhely.

Forrás: tourinformkaposvár.hu